élet- és szeretetközösség kizárása: a házasságkötést érvénytelenítő akarati hiányosság. - A →házasság az egész élet olyan közössége, amely természeténél fogva a felek javára irányul (1055.k. 1.§). A házassági beleegyezés tárgya önmagunk átadása és a másik fél elfogadása ilyen közösség alakítására (vö. 1057.k. 2.§). Ebben a kölcsönös ajándékozásban és elkötelezettség-vállalásban valósul meg az a házastársi szerelem, amelyet a II. Vat. Zsin. igen nagy értéknek mutat be. A zsin. nem szubjektíven, puszta érzelemként fogja fel ezt a szerelmet, hanem objektíven: olyan magatartásként, amely konkrét feladatok elkötelezett vállalásában áll (vö. GS 48-49; LG 41). Az egész élet közössége olyan jogokat is jelent, melyek a házastársak személyes kapcsolatában lényegesek, de amelyek a mai szóhasználatban különböznek a hagyományos felsorolásokban szereplő házastársi jogoktól, vagyis a házastársi cselekedethez, a gyermekhez, a hűséghez és a felbonthatatlansághoz való jogtól. Aki a házasságtól idegen célok érdekében nem valódi házasságot akar, hanem úgy köti házasságát, hogy kizárja az élet közösségét jelentő személyes kapcsolatokhoz való jogot, érvénytelenül házasodik. Aki házastársát kizárólag szexuális partnernek v. csak jövedelemforrásnak, ingyenes háztartási alkalmazottnak szánja, a személyes kapcsolattól pedig eleve, pozitív akarati tettel elzárkózik, érvénytelenül köt házasságot. Az ~ azonban nem azonos a házastársak közt előforduló ridegséggel, szeretetlenséggel. Ezek a magatartások súlyos terhet jelenthetnek, de önmagukban még nem teszik érvénytelenné a házasságot. A házasság érvénytelenségét az ~ címén ritkán mondja ki egyh. bíróság. E.P.

Erdő 1991:446.